← Vissza a novellákhoz

Csajszemle

Kovács altábornagy borotválkozott. Barátnője álmosan érkezett a fürdőszobába és rögtön közölte, hogy fáj a hasa és hányingere van.

– Csak nem? – csillant fel a férfi szeme.

– Ugyan már! Nem hiszem, hogy baba, inkább gyomorrák – mondta a nő.

– A tegnapi agydaganatod elmúlt már?

– Szerencsére az csak egy kis migrén volt. Úgy érzem azonban, hogy ez most komoly. Gyomortükrözésre van szükségem. El kellene mennem az orvoshoz.

– Ugyan már! Kutyabajod van! Megreggelizel és a gyomorrák is a múlté lesz. Nem olyan könnyű meghalni. Persze, ha akarod, akkor menj el az orvoshoz. Tegnapelőtt infarktusgyanúval egyébként is jártál már nála…

– Busszal nem megyek, és metróval sem, mert Bagdadban buszt robbantottak.

– Az Bagdadban történt. Itthon minden csendes, de ha tartasz az influenzától, akkor menj autóval.

– Tegnap olvastam egy cikket, hogy tízszer többen halnak meg autóbalesetben, mint influenzában. Különben is havazik és biztos, hogy valami idegbajos belém szalad a lámpánál.

– Ugyan már, azért nem olyan veszélyes az élet. Ha akarod, hívhatsz taxit is.

– Még csak azt kéne! Tudod hány emberrablást követtek el az utóbbi években gazdag emberek ellen úgy, hogy taxisnak álcázták magukat?

Kovács vállat vont és továbbra is türelmesen válaszolgatott.

– Sajnos nem tudlak elvinni, mert van egy kis dolgom ma, de a sofőrömet megkérem, hogy vigyen be a rendelőbe a szolgálati autómmal. Értem úgyis jönnek a biztonságiak. Bevetted a vitaminjaidat?

– Be. Multi-vitamint, porcerősítőt, magas vérnyomás elleni gyógyszereket, étrend-kiegészítőt, roboráló-szert, cseppeket, mindent. Annyi vackot szedek, hogy ebbe fogok belepusztulni. Órákat töltöttem a mellékhatások tanulmányozásával és egy-két kiütés van is a hátamon.

– Lazíts már! Az immunrendszered megvéd, a civilizáció megvéd, az őrök védenek és én is megvédelek. Öt percre vannak a mentők, öt perc alatt itt a rendőrség. Egész nap veled van a házvezetőnőnk. Az életed egyáltalán nem kockázatos. Ne aggódj, de ha megnyugtat, akkor menj el a dokihoz. Szólok a sofőrömnek. Vésd viszont az agyadba, hogy az élet egyáltalán nem olyan veszélyes, mint ahogy gondolod.

Kovács altábornagy közben felöltözött, leheletnyi puszit nyomott a nő homlokára és bement fontos munkahelyére. Összehívta a stábját, még egy utolsó, rövid tanácskozásra, mert már hetek óta dolgoztak az előkészítésen.

Aztán kiadta a parancsot és emberei kilőtték az első atomrakétát Észak-Koreára.

A kötetről

Az ötödik novelláskötetem mágikus száma a 60. Részben azért, mert hatvan novellát tartalmaz, részben azért, mert megjelenésének évében betöltöm a hatvanat. A novelláknak, amelyeket átnyújtok az olvasónak Kovács az állandó főszereplője, aki számtalan alakot ölt magára.

Egyszer a Sátánt felelősségre vonó ügyvédként, majd az őrangyalát lefizető nyomozóként jelenik meg, máskor pedig a számítógépének célszerszámává átalakuló, ifjú zseni, vagy éppen a klónozott birkahúst utáló öregúr bőrébe bújik. Az események és szereplőik pontosan olyan változatosak és színesek, mint maga az a hatvan év volt, amelyet eddig átélhettem.

A hatvanas szám jelentősége ellenére azonban ez a novellagyűjtemény nem csupán a hatvanéveseknek vagy a Hatvanban lakóknak szól, hanem mindazoknak, akik szeretik a tartalmas és szórakoztató történeteket.