A cégnél egyik reggelre elveszett az „A" betű.
Aznap Mancika már javában főzte a kávét és buzgón hegyezte a ceruzát, amikor a főnök belépett az előszobába és dühösen rámordult, hogy egy nagy csöbörrel kér, aztán becsapta az ajtót. Mancika reszkető kézzel és kocogó csészékkel vitte be a fekete löttyöt, benne a cukorral, nem fölrázva, keverve.
Kisvártatva betántorgott Péter, a személyi titkár, de nem jutott ideje a reggeli utazás kipihenésére, mert a főnök már csörgette is a telefont, mint a bébi a csörgőjét, amikor éhes, a hasa fáj, szóval, ha nem foglalkozik vele senki.
Az eligazítás szokás szerint letolással kezdődött, miközben Péter a szőnyeg kopott részére állt, és várta a szokásos fenyítést, a főnök pedig hisztérikusan üvöltötte, mint a sakál a rajzfilmben, hogy hülyékkel, alkalmatlanokkal van körül véve.
Aztán hirtelen benne szakadt a szó, a szeme kimeredt és egész teste megmerevedett, majd olyat kiáltott, hogy a szomszéd lakóházakban a gyerekek megálltak a növésben. Ekkor vette ugyanis észre, hogy az aláírandó dokumentumból is hiányzik az „A" betű.
Azonnal belső vizsgálatot rendelt el. Pétertől igazoló jelentést kért, hogy fedezze magát a tulajdonos előtt, mert egyetlen dolognak bizonyosnak kellett lennie: az „A" betű titokzatos eltűnése vezetői hiba nem lehetett.
A nyomozás heteken keresztül szorgosan folyt, de sajnálatos, hogy végül nem vezetett eredményre, így a személyi konzekvenciákat le kell vonni, tehát azonnal hatállyal kirúgták a portást, mert nem tartotta nyitva a szemét, amikor az „A" betű ellenőrizetlenül kisétált a kapun.
Mindenki az „A" betűt kereste. A hatékony munkavégzés az „A" betű hiánya miatt visszaesett. A főnök azonban bizonyítani akart. Elrendelte a reorganizációt. Kiszervezte, szerződésbe adta, és mesterséges intelligenciával helyettesítette a dolgozókat. Így hát mindenki a székébe kapaszkodott és szorgos munkát színlelt, a cég működése pedig akadozni kezdett.
Az „A" betű a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem került elő. Már a helyi lap is írt róla. Mivel politikai uborkaszezon uralkodott, a médiamunkások fölkapták a hírt és a nyilvánosság nevében vért követeltek. Az ügy tehát túlnőtt a cégen.
A vége az lett, hogy a nagy embernek mennie kellett. Egzisztenciájának temetése szűk családi körben zajlott, azaz Mancika és Péter kísérte utolsó útjára, a kapuhoz. A főnök kesergett, hogy őt mennyire nem becsülték az emberek, pedig csak a javukat akarta. Egy öröme azért maradt, mondta borgőzös hangulatban elérzékenyülve, hogy Péter mindvégig mellette állt. Köszönte, hogy legalább ők ketten, Mancikával, részt vesznek a búcsúztatóján, mert mások még az életet sem érdemlik meg.
Péter bólintott és átnyújtotta neki kis közösségük ajándékát, amely gyönyörűen be volt csomagolva és selyemzsinórral is átkötötték. A főnök szemében könny csillogott, miközben kibontotta a csomagot. A díszdobozban pedig, celofánba csomagolva ott lapult az elveszett „A" betű.